The modern stone age, avagy bénaságom története
2017. DECEMBER 18. Folyamatosan bombáznak minket az újságcikkek arról, hogy micsoda szörnyű módon függünk az okostelefonunktól, hogy nem vagyunk képesek egy percre sem letenni, hogy helyettünk gondolkodik. Az ember persze csak legyint, hogy á, csak egy kicsit, meg amúgy is, én nem annyira, meg hát tudnék élni nélküle, ha akarnék, csak nem akarok (valahogy így hangzik a dohányzásról való leszokás is). Nos, én akár akartam, akár nem, kénytelen voltam. Egy csöndes hétfő este futás közben épp a pulcsim zsebébe tettem a telefonomat (futás közben arról hallgatok zenét és a futós app méri a teljesítményemet), hogy ki tudjam fújni az orromat, mikor is elbotlottam a járda betonjának egy kiálló részében, a telefonom pedig nagyot koppant rajta. Ettől a ponttól kezdve gyakorlatilag használhatatlanná vált, mert bár az értesítések megérkeztek és rezgett is lelkesen, a képernyő sötét maradt és nem reagált semmire. Bánatosan visszakullogtam a házba, és közben próbáltam átgondolni a dolgot. A...