Discovery S01E06

Egy vulkáni nyitóképpel kezdünk, nekem bejön ez az ábrázolás, annak ellenére, hogy korábban ilyesmit nem láttunk, de hát nagy ez a bolygó, sok minden elfér rajta, nem csak sivatagi kolostorok. Az új Sarek valami döbbenetesen hasonlít a régire, és kifejezetten boldog vagyok, hogy a vulkániak kinézetén és dizájnján nem változtattak (szemöldök, fül, atom durva frufru, zárt nyakú, hosszú, palástszerű ruhák). A vulkáni szélsőséges szeparatisták behozatala egy kifejezetten épkézláb újítás volt, sokkal árnyaltabbá teszi a vulkáni társadalmat, és bemutatja, hogy sok mindenre rá lehet húzni egy bizonyos fajta logikát, de az ettől még nem lesz jó vagy helyes.

Tillyről elhiszem, hogy fut, neki természetes a mozgása, de  Burnham olyan, mintha valami számítógépes animáció lenne. Gondolom ezzel próbálták meg azt ábrázolni, hogy ő mennyivel jobb kondiban van, csak nem sikerült. A közben lenyomott szentbeszéde meg olyan sablonos, mint az adventkor műhóval ablakra fújt hópelyhek, de a DISCO feliratú pólót adom. Az étkezdei jelenet szerencsére oldotta az egész sorozatra rátelepedő érzést, hogy itt mindenki túlságosan komolyan veszi magát. A régebbi sorozatokban is kifejezetten szerettem azokat a jeleneteket, amik a szabadidejükben ábrázolták a flottatiszteket. 

Innentől kezdve viszont ami Burnham és Sarek között lezajlik, az éppen annak az ékkövekkel telerókázott bizonyítéka, amit már korábban is meglengettem: Michael Burnhamet szeretni KELL. Kidobják az expedíciós csoportból. Az apja csalódik benne. Minden szörnyű. De kiderül, hogy az apja hazudott, és helyette Spockot választotta és nem is Burnham hibája volt és a tanuló központot is miatta bombázták és ezért haltak meg a szülei és... És ez az egész olyan, mint az a szörnyűséges A balszerencse áradása, amiből bár csak egyetlen könyvet olvastam el, mégis a szőr felállt a hátamon. Akármennyire kapar, akármennyi szerencsétlenséget élt át ez a nő, képtelen bennem egyetlen pozitív érzést is kelteni, és még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ez a színésznő vagy rendező hibája-e.

Tylerről még nem tudom, mit gondoljak, még nem állt össze a kép, hogy általa mit próbálnak kifejezni az alkotók. Érdekes és jól formálható alapot adtak a karakternek, még bármilyen irányba elmehet, de egyelőre csak úgy lóg a levegőben. Lorca akármennyire kezd bekattanni, a vezetési stílusa tetszik, egyszerre határozott és magas elvárásokat támasztó, mégis törődő, megértő és figyelmes, saját magam elé is valami hasonló célt tűztem ki. Sokat dolgozik azon, hogy a tisztjei szeressék és tiszteljék, megbízzanak benne, mert csak így érheti el, hogy kérdezés nélkül kövessék a parancsait, de ez nem feltétlenül egy képessége, szerintem sokkal inkább tudatos döntés. Ezáltal építi az alapját a majdani parancsszegéseknek (ez már nyilván nem tudatos, csak ide fog kilyukadni a sztori). És itt lép a képbe Cornwell admirális, aki számomra eddig a legeslegszerethetőbb karakter, egy kicsit féltem, hogy vagy Lorca vagy a klingonok megölik, mert abban biztos voltam, hogy a Lorcáról szerzett információi nem fognak eljutni a Csillagflottához. Kettejük kapcsolata még sok minden jót hozhat nekünk, két ilyen fantasztikus színésszel. Jayne Brook rengeteg ismert sorozatban játszott már, de sehol sem kimagasló szerepeket, talán ez lesz az, ami végül meghozza neki a hírnevet. Jason Isaacs sokkal felkapottabb a szakmában, de a tehetségét bizonyítja, hogy bár tudom, hogy ő volt Lucius Malfoy, mégsem látom benne.

Látom én a fejlődést a sorozatban, ha így haladunk, az évad végére még tetszeni is fog.