The gringo who always delivers

Tom Cruise-nak újfent nem sikerült kilépnie abból a szerepből, amit immáron több, mint harmincöt éve rendületlenül alakít, de legalább egyre nézhetőbb filmekben. A Barry Seal: A beszállító egy tökéletesen élvezhető, sőt, akár másodszori megtekintésre is alkalmas film, mert vicces, pörgős és mulattató, de sajnos ennél mélyebbre nemigen megy, amit én hiányoltam egy ilyen komoly ügyletekbe keveredő ember élettörténetéből.

Bár tetszett, ahogyan a Medellín-kartellt ábrázolták, mert mindenhol máshol véres kezű, habzó szájú szörnyetegekként bukkannak fel, ami így, ilyen formában nyilván nem fedi le a teljes igazságot, sajnos a valóságban mégis kicsit komolyabb volt a helyzet, mint ahogyan ez a film elbohóckodott velük. Ráadásul nem is volt ez a történetben egy olyan mellékes szál, amit figyelmen kívül lehetne hagyni, és itt üti fel a fejét a legnagyobb problémám a filmmel: "based on true events" minősítése ellenére borzasztó messzire szakadt a valóságtól (ugyanez volt a bajom a Kódjátszmával is).

Pablo Escobar egy roppant megosztó személyiség volt, és akik nem kedvelték, azok nem csak azért nem kedvelték, mert droggal kereskedett, hanem mert embereket, elsősorban újságírókat raboltatott el, tartott fogságban hosszú ideig és öletett meg végül (Gabriel García Márquez: Egy emberrablás története, kivételesen nem egy mágikus realista alkotás, hanem egy emberrablást megélt újságíró elmesélései alapján írt történet). Megértem, hogy a film nem erre a szálra koncentrált rá, de a többi karakterből is hiányoltam a mélységeket. Az egész inkább egy hangulatot adott vissza, Barry Seal adrenalinfüggőségének hangulatát, de ezek alapján inkább hasonlít egy trip élménybeszámolóra, mint egy életrajzi akció-vígjátékra.

Amit viszont jól eltaláltak, az a hetvenes-nyolcvanas évek dizájnja és divatja volt, minden darabról visszajött a retro feeling - kivéve Cruise-nál. Hogy neki nem tudtak a valódi Barry Sealhez hasonló frizurát csinálni, az szerintem csak Cruise egóját bizonyítja: nem képes egy szerep kedvéért igazán elcsúnyítani magát, mindenáron meg akar maradni szépfiúnak (ami mondjuk így ötvenen túl amúgy sem könnyű neki). Ellenpéldaként Johnny Deppet hoznám fel a Fekete misében nyújtott Whitey Bulger alakításáért.

Az életrajzi akció-vígjátékból azért az akció és a vígjáték részt jól hozták. Izgalmasnak izgalmas volt, egy kevés túlzással persze, de hát ettől mozi a mozi, és sok poén nagyon jól volt elhelyezve és alkalmazva, kivéve a káromkodásokat, bár lehet, hogy csak a szinkron miatt mondom ezt, de azok nagyon erőltetettek voltak (általában inkább OV vagy feliratos filmre megyek, de most nem volt ilyen lehetőség).

Domhnall Gleeson mint Schafer nekem nagyon bejött, nem hasonlított a korábbi szerepeire, amik viszont mind egy kaptafára mentek (Harry Potter, About time, Ex machina). Persze ennél mélyebbre ez a karakter sem ment, de neki talán nem is ez volt a dolga. A JB-t alakító Caleb Landry Jones előtt még kalapot emelek, na ő nem félt egy tökéletesen visszataszító alakot eljátszani.

A Barry Seal egyáltalán nem egy rossz film, tökéletesen élvezhető a szerda esti kedvezményes mozijeggyel és halálosra sózott popcornnal, nekem tetszett és jókat nevettem rajta.